Írta laurea // 2011 november 17., csütörtök 16:08
Először is szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan elolvastátok beszámolóm első részét! 
Lássuk is a másodikat!
Természetesen mindennek megvan a maga árnyoldala is. Hiszen ha nehéz kitűnni, nehéz véleményt kiváltani, az valahol olyan mintha láthatatlan lennél. A láthatatlanság pedig akár őrjítővé is válhat – hisz senki sem hallja és senkit sem érdekel mit szeretnél elmondani magadról, vagy hogy egyáltalán létezel-e. Ez egy nagyváros, egy világváros, London sajátossága.
Néha úgy érzem nagy a nyomás, hogy megfeleljek a fejemben kialakított sikkes londoninak. De igazság szerint London forgataga is hozzáad a stílushoz. Mintha London lenne az alapvető kiegészítőm.
Mivel a London College of Fashion egy divatiskola, ahol a divat a kulcsszó és a főszereplő egyben, mindig érdeklődve nézem az embereket. Ki mit visel, hogy viseli, hogy érzi magát benne. Természetesen itt is rengeteg stílus található. Az egyszerűtől kezdve, az igazán “trendiig”. Vannak lányok, akiken látszik, hogy nem 15 perc alatt készülnek el, hanem megadják a módját és a legapróbb finomságokra is hangsúlyt fektetnek. Körömlakk, haj (mint a “megmosom-megszárítom-megfésülöm” hajhordási társaság tagja, mindig meglepődöm, mennyit számít egy beszárított és “megkomponált” haj!), magas sarkú (mind tudjuk, mennyit számít!), kendő, gyűrűk sokasága és még sorolhatnám.
Mind ennek ellenére vagy inkább mellett, mindig úgy éreztem megállom a helyem és megfelelően képviselem a Stúdiót Londonban is! A stílusom az évek során – én legalábbis úgy vélem, de a képek úgyis beszélnek helyettem – szépen csiszolódott, míg azt nem mondhattam: igen, van saját stílusom. Igaz, nincs benne semmi különc és az is igaz, hogy előnyben részesítem a trendivel szemben az egyszerűt és hordatót (gondolok itt a magas sarkúim minimális számára), de alapvetően kipipálhatom a képzeletbeli lista legfontosabb pontját: jól érzem magam az öltözeteimben! És ez, nagyon fontos! Itt Londonban pedig még inkább annak érzem, és nem az emberek miatt, hanem azért, mert egy idegen helyen, a családom és a barátok nélkül az embernek szüksége van egy biztos pontra. Valamire, amire alapozhat. Hagyj fejtsem ki ezt egy kicsit bővebben.
Mikor szomorú vagyok, vagy valami különlegeset szeretnék felvenni, elzarándokolok Húgom vagy Édesanyám gardróbjához (legnagyobb örömükre…) és kiválasztok valamit, ami rájuk emlékeztet. Imádnivaló barátnőm például előző héten látogatott meg Londonban és szerencsémre (és az Ő szerencsétlenségére) itt hagyta a rúzsát. Apró meglepetés-luxus. 2011. 11. 11-én pedig kipróbáltam – miután feltettem a cicamaszkot a fejemre, felvettem a magas sarkú, olasz bokacsizmám, ami nem mellesleg igen kényelmes (!) – és lakótársammal nekiindultunk, hogy igyunk egy cidert (Hölgyek itala 
) Notting Hale-ben. Nehéz lenne elmondani milyen sokat hozzáadott az estéhez, hogy egyrészről tudtam, hogy rúzst viselek, másrészről hogy a Zitáét – harmadrészről a cicamaszk, de nem ez a téma lényege. :p Velem volt az önbizalmam és éreztem, hogy valamilyen úton-módon hasonlóan sugárzok mint az Ő lénye szokott. Mesés és különleges este kerekedett mindezen tényezők összességéből! Ilyen esetekben tehát az Ő hozzáadott vagyis hozzámadott értékük az, ami megadja a kellő lökést a kevésbé jól induló napnak és igazán varázslatossá teszi azt!
Mivel még Londonban sem kezdődik minden nap könnyen, az a tudat mindig segít, hogy tudom, rendelkezem a válogatott alapdarabjaimmal, amiket egyszerűen feldobhatok a kedvenc Antonello Serio kendőimmel. Mindehhez felteszem a napszemüvegem, beparfümözöm magam a mindennapok luxusával (szülinapi ajándék részben Gucci-tól) és nekivágok az Oxford Street-nek. És máris könnyebben lépkedhetek! Bízhatok abban, hogy igen, megtanultam hogyan legyek Nő és hogyan viseljem azt, hogy Nő vagyok! És azt hiszem nem kétséges ki volt a legfőbb Tanácsadóm és mely környezetből áradt mindez belém, hogy mára a lényem részének vallhassam.
Ha szeretnél a Londoni Divathéten szerzett tapasztalataimról is olvasni, kérlek látogass el honlapunkra vagy Facebook oldalunkra a jövő héten is! Esetleg az Oxford Street-en szerzett tapasztalataimat is elolvasnád? Ha igen, kattints a like gombra és gondolatban elrepítelek az igazi Fashion Street forgatagába…
Nagyon sok szeretettel jelentkezik,
Kollár Anna
Londonból