Írta levendula // 2012 február 19., vasárnap 20:03
I am enough!
Ezt a mondatot egy idősebb hölgy vállán láttam gyönyörűen felírva, még hozzá tetoválással – és nem megy ki a fejemből.
Hogy nem én fogalmaztam meg ezt, így, ilyen egyszerűen??? Mert ebben aztán benne van minden, amit az évek alatt a tapasztalataimmal összegyűjtöttem, elemeztem, majd életem értelmévé tettem, mint nő, mint ember. És tessék, valaki így egy mondatban összefoglalja a lényeget. Én elég vagyok. Így. Mert csak ennyi a lényeg. Amikor elfogadjuk magunkat hibáinkkal, sebezhetőségünkkel, tökéletlenségünkkel együtt.
Egy kutatató hölgy szerint mi emberek két csoportra vagyunk oszthatóak: egyik csoport, akik érdemesnek találják magukat arra, hogy szeressék őket, akik hiszik, hogy ezt ők megérdemlik és a másik csoportra, akik csak küzdenek ezért. Nem hiszik, hogy méltóak rá. Mert csúnyák, mert kövérek, mert sikertelenek, stb. Legalábbis a saját hitük szerint.
Ha belegondolok, mennyi ideig nem becsültem én sem magamat, rosszul vagyok. Mennyi ideig éltem a minden napok megfelelési kényszerével. Mennyi ideig gondoltam én is, hogy a” szomszéd nője tényleg zöldebb”. Másokhoz hasonlítottam magam és persze mindig én kerültem ki vesztesként a versenyből.
És ma már mennyire sajnálom azokat az éveket!
A forduló pont az életemben egy tragédia volt, egy elvesztése valaminek, ami a lelkembe került. A fájdalom közben kezdett el valami erősen megfogalmazódni bennem. Arra gondoltam ott, hogy elég volt az addigi önostorozásomból, a kishitűségemből. Úgy éreztem hirtelen, hogy elég mindenből. Főleg magamból. Akkor ott megfogadtam, nem telik el több nap az életemből mosoly nélkül! És én igenis érdemes vagyok a szeretetre, a hibáimmal együtt!
A dolgok, a megfelelési kényszerem nélkül, hirtelen egyszerűvé váltak. Nem vagyok tökéletes, egy percig sem gondolom ezt. Rám is rám jön néha a depi magamtól természetesen. De már nem tud felém kerekedni, mert elfogadtam és szeretem magamat! És itt a pont.
Ezt az egyszerűséget, önbecsülést szeretem átadni mindazoknak, akikkel öltöztetéskor együtt vagyok. Mikor megmutatom milyen szépek és szeretni valóak az emberek. Valamiért sokan hisznek is nekem. És örülök, mikor észreveszik a maguk szépségét velem öltözködés közben. Mert amikor megtaláljuk magunkban ezt a harmóniát, tényleg szépek vagyunk és bármire képesek. Én már tudom. I am enough!