Írta laurea // 2012 január 29., vasárnap 15:50
A divatcég profilképéről egy emlékképem jutott az eszembe. Az első olasz élményeim között szerepel, milyen mélységesen ledöbbentett, hogy a családok ott milyen későn járnak vacsorázni. De az még inkább, hogy egészen nagycsaládok, a legöregebben is és a legfiatalabbak is részt vesznek rajta, együtt. És az asztalfőn – a Nagymama ült.
Nem azért, mert ő volt az ünnepelt, hanem hagyományból, tiszteletből. Nem pesztrának vitték, hogy az apró gyerekekre vigyázzon, hanem ő is együtt beszélgetett a társasággal. Azóta ezzel az útjaim során többször is találkoztam és tetszik. Tisztelet? Hagyomány? Család.